Íráselőkészítés az iskolakezdés előtt

Andrisunk iskolába megy. Majdnem nyolc lesz, mire beül abba a bizonyos padba. Hosszú út áll mögöttünk, nem kevés tennivalónk volt az iskolaérettség eléréséig. A második, kontroll iskolaérettségi vizsgálaton, 2017 októberében a gyógypedagógusával egyeztetve házi feladatként magamra vállaltam a grafomotorika fejlesztését, miután a többi terület addigra már többé-kevésbé rendeződött. 

A grafomotorika, finommotorika fejlesztésébe akkor érdemes célzottan belefogni, ha a nagymozgások már megfelelően fejlettek, javult a karok, kéz, ujjak koordinációja. Kisfiamnak ez meglehetősen későn jött össze: 6,5 éves elmúlt, 2 év fejlesztőtorna után, amikor a rajzolás beindult. Ez volt az a pont, amikor világosan látszott, itt a megfelelő idő az íráselőkészítő fejlesztés megkezdésére, a fenyegető alaki diszgráfia megelőzésére.

Otthoni egyéni fejlesztés

Anyaként bizony nem könnyű társterapeutaként működni, a szülői szerep kevésbé "főnöki", inkább gondozó-szeretgető természetű. Nehezebb a feladatokat végigvinni, sokkal jobban utána kell engedni a pillanatnyi állapotoknak, hangulatoknak, egyensúlyozni a feladat és a motiválás között. Viszont a lehető legnagyobb mértékben figyelembe lehet venni az érdeklődést, az apró, finom fokozatváltásokat, javulásokat. 

Egy másik nehézség, hogy rém óvatosan kell eljárni, ha a gyerek felteszi valamilyen formában a "Miért van szükség erre? Rossz vagyok-e, valami hiányosságom van-e?" kérdést. Hiba lenne valamiféle hiányosságtudatot szuggerálni a gyerekbe, tapintatosan kell elmagyarázni, miért van szükség a napi szintű otthoni munkálkodásra és nap mint nap meg kell dicsérni az apró lépésekben jelentkező fejlődést. A mi esetünkben Andris igényelte az apró jutalmakat is, de ezeket folyton váltogattuk: matrica, előrelépés mágnessel a hűtőre applikált társasjátéktáblán, jégkrém a fagyóból, választható családi program - minden belefért. Mellette alapozó terápiára jártunk. 

Problémák

Ceruzafogás: Sajnos, esetünkben az általánosan használt módszerek nem igazán működtek. Egy csomó szenzoros kényelmetlenséget okoztak. Ajánlották a zsepis módszert, de a zsebkendő irritálta a kezét, rögtön kivette. Aztán kipróbáltunk különféle ceruzafogókat. No, azért ennyit nem, de hármat igen. 

A sok helyen dicsért és marketingelt háromujjas ceruzafogó nem jött be, mert akadályozta az ujjak mozgását, idegesítő volt. A háromszög alakú fogó csak a vékony ceruzákra illik, merev és esetlen. Legalább lehet vele radírozni. A szenzorosságával leginkább kompatibilis, a rugalmas, puha szilikon fogó és az intelligens gyurmából rögtönzött házi verzió.

A motoros tervezés problémája

Sokáig nem jöttem rá, mi a gond, miért megy olyan nehezen ez az egész. Hiszen a finommotorika már tűrhető, önkiszolgálás megy, apró mütyürös játék megy, a rajzolás pedig nagyon nem. 

Az a diszpraxiára jellemző probléma jött elő, ami a nagymozgásoknál is megvolt eleinte, amíg időközben nem rendeződött. A formák rajzolása során azonban ismét megjelent: apró motoros rutinokat nagyon nehezen tanul, az egymást követő részmozzanatok szétesnek, nagyon sok ismétlés kell. Reális elvárások, türelem, biztatás, sok gyakorlás, időben elhúzott tanulási folyamat ami segít ilyenkor. Nincs csodamódszer, ami egy csapásra megoldja a problémát. 7-8 alkalommal is elő kellett venni egy-egy formát, és sokféle módon végigmozogni, nagyban és kicsiben egyaránt. 

A síkbeli tájékozódás problémája: 
A téri tájékozódás egy kis bal-jobb bizonytalanságot leszámítva már rendben volt, de az óvó nénik jelzése alapján a szóban már jól értett és szeretett témákkal is nehezen boldogult síkbeli-rajzos formában. Arra kellett ráébreszteni, hogy bizony egy üres, fehér lapnak is szerkezete van. Ha máshol nem is, a fejünkben biztos. Be kell járni, be kell lakni a síkot is, éppúgy, mint a teret. 

Ehhez a téglakrétákat használtuk. A közepes hosszúságú oldalával kereteztük körbe a lapot, ugyanezzel írósávokat húztam, a legrövidebb oldalával pedig elválasztó sávokat. Így lett a lapnak egy olyan szerkezete, amely vezette a szemet és a kezet, en kunkorodtak az égbe vagy a pokolba a sorok. 

Meg kellett még tanulni a balról jobbra haladási irányt és a sorváltást, Andrisnak a régi görögök oda vissza, busztrofedon írásmódja volt a természetes, belülről jövő. 

Eszközök

Írószerek

Fokozatosan finomítottuk az íróeszközöket, nagyon sokáig csak a méhviasz téglakrétákat használtuk. Az ő választása volt a kéthegyű varázsfilc, ami vastagon és vékonyan is ír, ezzel dolgoztunk az általa a Pinterestről kiszemelt vonalvezetős feladatlapokon. Csak az utolsó 3-4 hónapban használtunk vastag színeseket és háromszög alakú grafitceruzát.

Tanszerek

 Tankönyvként a Színezd ki és rajzolj te is volt a vezérfonalunk, ebből napi 1-2 lapot végeztünk el, az aktuális hangulat függvényében. Ebben nagyjából minden benne van, ami kell: színezés, irányok a lapon, alapformák, vizuális észlelés fejlesztése, haladási irány és a betűelemekkel ismerkedés. Viszont esetünkben még ez is egy picit nehéz volt, így helyenként apró kiegészítéseket, plusz létrafokokat kellett beállítani, hogy eredményesen, motiváltan haladhassunk. 

Az egyik ilyen egy Waldorf-füzet beszerzése volt. Van  ugyan erre a célcsoportra készült Szebben akarok írni c. kiadvány, de azt nagyon kötöttnek, kevésbé ovisbarátnak találtam. A nagyon üzembiztos, integrálásra alkalmas alternatív írás-olvasás tanítási módszerből mazsoláztam ki néhány elemet az íráselemekkel való ismerkedéshez. 

A füzet érdekessége, hogy minden második ív selyempapírból van. Ez ad lehetőséget a nagy méretben való vázlásra.

A vonalköze 1 cm-es, ami sokkal közelebb áll az ekkora gyerekek által preferált mérettartományhoz, mint a 4mm-es előső füzet.

Megkockáztatom, hogy MINDEN elsősnek ebben kellene az íráselőkészítést, kisbetűket tanulnia. 

A tanulás folyamata

Említettem, hogy problémák voltak a mozgássorok tanulásával. Nagyban kezdtük, a formát elkészítése kötélből, kijártuk, ugráltuk különféle lépés- és ugrásfajtákkal, jókedvünk szerint. 

Aztán jött a tapintásos-manipulálós rést. Liszt, ketchup, homokgyurma, slime, stb. Vázoltuk is az iskolában szokásos módon A/4-es lapokon. Bizony még így is sokszor nehéz volt, a kezét megfogva, becsukott szemmel mutattam neki az apró, fiónom mozgásokat. A kész betűelemeket aztán arccal-kézzel életre keltettük. 

Készítettem neki különféle karton vonalvezetőket, különböző nehézségi fokozatokban. Szikével vágtam ki a formákat dobozkartonból.

Az utolsó lépés volt a Színezd ki kötet feladatlapja és 1-2 sor írása a Waldorf-füzetben. Ha még ez is kevés volt, akkor témába vágó vonalvezetőket szedegettem le a Pinterestről, azokból lehetett választani. 

Eredmények

Színezés: fokról fokra finomodott, bár még midig kissé keszekusza, de az elsősök átlagába belefér. 

Vonalvezetés, nyomaték: Marokra fogós véséssel kezdtük, aztán fokozatosan gyengült a nyomaték. Amikor már kialakult a stabil ceruzafogás - napi szintű megmutatással nem hazudok, fél évbe telt, mire összejött - , eleinte gyenge nyomatékkal, reszketeg vonalakkal rajzolt, majd rövidesen kialakult a megfelelő, kissé még mindig gyenge nyomaték. Azt hiszem, ez a megszokott HB-s helyett B-s vagy 2B-s ceruza választásával korrigálható. 

Vonalelemek, vonalkapcsolások: A vonalkövetés már pontos. Mostanában ilyesmikkel próbálkozunk,  hogy rögződjön a balról-jobbra irányú, folyamatos, gördülékeny mozgás.

Nehézségek: 

Az önálló formaalakítása nehézkes, az írásmozdulatai darabosak. Spontán 4-5 centis méretben rajzolgatja a tanult formákat. Még mindig fáradékony, bár igyekszik befejezni a feladatokat. Nehézen boldogul az irányváltásokkal, formakapcsolásokkal.

Az elsőben viszonylag alacsony osztálylétszám, kedves-tyúkanyós tanító néni várja. Valószínűleg Meixnerrel tanulnak, ami jelenleg a Waldorfos mellett a másik legüzembiztosabb, leginkább gyerekbarát módszer.   Ismerem a módszer ütemezését, fokozatosságát és jónak találom. De fogalmam sincs, hogy lesz képes kisfiam megugrani a 4mm-es vonalköz szintjét. Ezért  elég nagy a drukk bennem a sikert illetőleg. De ez már legyen a jövő tanév problémája. 

Mindent a kéznek

Négy egyszerű kézügyesítő játék, olyan semmi különös, mindennapokba beilleszthető ügyködések. 4 és 7 éves a két nagyobb fiam, ezekben mind a kettő szívesen beszáll, nem számít a korkülönbség. 

Vastag, neonszínű szívószálak fűzése.  A kicsi vágta, megtanulta rajta az egykezes ollófogást, a nagy felfűzte. 

Ez a fiaim ötlete. Érdekes kavicsok gyűjtése, különféle csiszolópapírokkal csiszolgatás. Nagyon más-más módon morzsolódnak, kijön a keménység különbsége. Lehet találgatni, melyik jött a vulkánokból, melyik a tengerekből. 

Házi pizzafejek. Ilyen formában a hűtőbeli maradékok megmentésére szolgáló ebédet is hajlandók megenni,

Végül egy kis kosárka bevagdosott papírpohárra szőve. A kisebbik még csak játszott a fonalakkal, a nagy figyelgette, majd a felétől ő fejezte be, Dobókockákat tartunk benne. 

Még van néhány félkész projetjük, azokról is beszámolok. 

Nyitott mondatok a fejlesztő foglalkozásokon

Ismét egy fontos és problémás feladattípus. Az  egyenletek megoldását, arányosságot készíti elő. 7-8. osztályban lesz ezeknek az előismereteknek a legnagyobb jelentősége. Addig is viszont minden osztályfokon előfordul és megtesz mindent, hogy legalább egy jegyet lehúzzon azokról, akik hagyják. 

Sajnos kicsit korán vezetik be, hamar elvonják a szükséges segítséget, még a megszilárdulás előtt belépnek a nehezebb típusok, amelyek aztán sziklaszilárdan ott lapulnak a központi matekdogákban, lerontva a jegyeket. Tipikusan az a szitu, mikor arra kíváncsiak, mit nem tud az a bizonyos nebuló. (Ha pótvizsgán nem akarsz átengedni valakit... jó, nem adok tippet, mert visszaélés lenne.)

Pályám kezdetén, kora huszonévesen, a Google előtti időkben egy rém kínos fogadóórát töltöttem el egy szimpatikus, szorongó és ambíciózus anyukával kettesben, aminek fő témája az volt, hogy ugyan te hogyan magyaráznád el a gyereknek a 22+14<@*10<44-2 típusú nyitott mondatok megoldási algoritmusát, mert a nagyobbik gyerekének az időarányos témazárójában benne volt és nem szeretné, ha a kisebbiknek emiatt lenne hármasa matekból. Kattogott az agyam, hogy le ne égjek, de még életemben nem láttam ilyen feladatot. Végül is kibogoztam, aztán a témazáróra inkább összeállítottam egy saját feladatsort. 

Mitől borul ez a feladattípus?
Biztos irányismeret és a mentális számegyenes szilárdsága a megértés alapfeltétele.

Általában aranyos éhes kacsás, krokodilos feladatokkal ismerik meg az  elsősök a relációs jeleket, innen még könnyű az absztrahálás a több-kevesebbre. Akkor még ott van kéznél a korong, pálcika. 

Bizonytalan irányismeret (bal-jobb) már boríthatja a relációs jel felismerését, használatát, a jó absztrakciós készség segíti. A legbiztosabb támpont a tátott száj, ez még akkor is értelmezhető, ha a bal-jobb irányok még bizonytalanok. Ez a szint még minden gyereknek megvan. 

Az első buktató az, hogy - mint nagyon sok más ponton a tanmenetekben- a nagy rohanásban kimarad a gyerekeknek a tárgyi cselekvéssel megoldható feladat, gondolván, hogy minek, ha iskolaérettek, biztos tudják. Pedig nem biztos! Sok kisgyerek ráadásul mozgásból, cselekvésből tanul a leghatékonyabban és ezt a lehetőséget hagyják veszni. 

A második ilyen nehézség, hogy az elsősök jó részében még alakulóban van a kis mentális számegyenes. Magyarul eszközzel számolnak, többé-kevésbé keservesen. A nyitott mondatoknál a tanításban viszont az ebben segítséget nyújtó képi szint is kimarad. A feladatot rögtön elvont formában kapják meg vizuális segítség nélkül. Azonnal absztrakt jelsorozat formájában kell megoldaniuk a problémát. Ez hatalmas lépés, szinte a gyerekek fele nem tudja megtenni.

S ha közösen értelmezték is az ákombákomot, le kell futtatni a kis elsősnek a következőket a buksijában:

• elvonatkoztatni a balról jobbra haladó, egyre növekvő számsorrendtől, amit leggyakrabban látott, csökkenőre fordítani kapcsiból a mentális számegyenest, persze nem  mindig, hanem amikor a feladat megkívánja.

• tudatosítani, hogy az ismeretlen akár a bal, akár a jobb oldalon lehet. Vagy éppen középen. 

• helyesen értelmezni a relációs jelet, ismét ki kell térni arra, hogy a támpont a krokodil nyitott szája, ezt kell absztrahálni

• általában több helyes megoldás van, mindet össze  kell gyűjteni. 

Képi szinten megoldható feladatok
Az éhes állatos feladatok témájukban jól kapcsolódnak a krokodiljelhez, nem nagy az absztrakciós ugrás. Nézzünk pár példát.

A cápa csak a jelölt műveletnél nagyobb számú halakat eszi meg.

A zsiráf az adott összeadás eredményénél kisebb fákat legeli le, mert csak azokat éri el. 

Itt már fordulnak az irányok, gondot kell fordítani, hogy helyesen értelmezi-e a feladatot kis tanulónk. 

Játékosabb változat: madár elől menekülő kukacok, melyiket eszik meg, melyik ússza meg a veszélyes kalandot. Ennél a típusnál egy intervallum valamettől-valameddig. Jó, ha itt megint visszalépünk a tárgyi szintre, ollót és számegyenest aunk a gyerekek kezébe. Az olló jelöli a relációs jelet, ahol el kell vágni a számegyenest. 

Utána már lehet keresgélni a megfelelő útvonalat. 

Ezután már értelmezhetőek a gyerekeknek a feladatok hétköznapokhoz, munkához kapcsolódó vonatkozásai, pl. kerítésfestés. 

Finommotorika-fejlesztés beépítése 

Az iskolai munkában nagyon sok minden papír-ceruza szinten bonyolódik. Ebből is érdemes visszavenni egy kicsit és az apró kis dolgokkal való manipulációhoz visszalépni. Ennek csak a jó fejlesztő fantáziája szab határt: soha meg nem főzött sárgaborsó, parkban szedett gesztenye, kupakok, satöbbi. Két lehetőség: Dobozba szervezzük a munkát, ekkor térképtűvel, gombostűvel is lehet dolgozni, szurkálni - ha az kis drágánk nem él vissza vele. 

Vagy apró dekorgumi figurák (Kikből, Pepcóból) is szóba jöhetnek, vagy magunk is készíthetünk dekorgumiból formalyukasztóval. Becsatlakozhat ezen a ponton a szerialitás is.

Azt gondolom, ha  a tempót lassabbra vennénk alsóban és nem hagynánk ki a manipuláció és a képek szintjét, biztosabb tudású és elégedettebb gyerekek kerülnének ki a kezeink közül.

...has fun

Olvasom a The Out Of Sync Child Has Fun c. könyvet. Az a csodás, hogy a gyerekem a könyvben leírt mókákat nagyrészt spontán végzi. Nem tolom terápiaként, bár lehet, hogy öngyógyításként csinálja. Ez a feltöltődés számára, hogy utána 2-3 órán át kiegyensúlyozottan működjön. A tipikusan fejlődő tesó meg megy utána boldogan. Ezek a tevékenységek univerzálisak, összekapcsolják a testvéreket, gyerekeket. Mondhatjuk inkluzívnak? 

Nagy áldás, hogy pont, most nyáron jött szembe Kranowitz könyve. Kiváló nyári mókák vannak benne, ötletadók nyűgös unatkozás ellen. Ha azt akarjátok, hogy a gyerek remekül mókázzon és szenzorosan integrálódjon, használjátok. Bár az a tapasztalatom, hogy elkezdünk egy ötletet a könyv szerint, de a végére valami egész más, de egészen személyes történet jön ki belőle. 

Eddig a taktilis és mozgásérzékeléses fejezettel ismerkedtem, jobbnál jobb öletekkel. Egyszerű, nem túl eszközigényes, vonzó, megmozgató játékok sora. Mire jutottunk?

Birkózásból, hotdogos játékból valami matracos hentergés lett, Szupercsípős Mályvacukor jeligével.

Volt egy játék, amelyben a párnákba, takarókba göngyölt gyerek a hernyó és pillangóként kéne kikelnie, no ebből egy Megaburger lett, amit egyedül kellett elfogyasztanom.

Számos kerti locsolós játék van a meleg nyári napokra, a legjobb az, amikor a finoman permetező vízsugarat úgy kell mozgatni, hogy megjelenjen a szivárvány. Balra-középen, az asztal mellett halványan látszik...

Sarazás, homokozás: homok és víz egyszerre van jelen a szomszéd falu strandján,l Dunaszigeten. A csatornaásás, várépítés megunhatatlan móka.

Esős napokon jön a Házi Jelmezbál. Van egy csomó régi ruha, sapkák, sálak, szerszámok, fegyverek a régi farsangi bálokról, olcsó jelmezpizsamák és hasonlók. Spontán öltöznek, fiú létükre!!!

Múmia: be kell tekergetni a gyereket öt-hat teketcs régi fásliba, taktilis ingerek, saját test érzékelés fejlesztése céljából. Na, ez nem tetszett neki, bárhogy is hörögtem. 

Hintacsavarokkal tettünk fel egy hintaágyat légtornászkodáshoz és egy nyújtórudat csimpaszkodni.

Ahogy haladok,biztos lesznek még fejlemények. 

Szenzoros dobozok evolúciója

Mesélhetek? Minden Benti Játékok Királya nálunk egy nagyméretű, olcsó, fedeles átlátszó doboz. Ez a mi Szenzoros Varázsdobozunk. 

Van egy trükköm nehézkes hétköznapokra: előkeresek néhány régen használt kisebb játékot, plusz ezeréves réteslisztet, vagy ételfestékes vizet, ömlesztett, lejárt szavijú törmelékes száraztésztát vagy homokgyurmát. Egymás mellé teszem a nagy asztalra, de nem szólok. Előbb-utóbb felfedezik a fiúk, összekombinálják, tapicskolnak és perceken belül valami elvarázsolt történet közepén járnak. Hogy ne legyen túl nagy kosz, a doboz alá egy fedeles ágyneműtartó tetejét fektetem, amit le lehet a kádban zuhanyozni. 

Évek óta kíséri a családot ez a fajta móka. Már akkor elkezdődött, amikor sejtelmem sem volt a szenzorosságról, szuperérzékenységről, elevenségről, csak azt láttam anyaszemmel, hogy élvezi a fiam, megnyugtatja az ilyen játék. Aztán megjött az elmélet, hogy ez tulajdonképp fejlesztés, szenzoros láda, és a Pinteresten szembejöttek azok a dolgok, amit általában a gyerekek maguktól csinálnak.

Számomra is nagy felfedezés volt, hogy a folyton rohangászó, nyughatatlan kisgyerek milyen metamorfózison esik át a liszttől, sárgaborsótól és hasonlóktól. Jó régen volt ez, mikor még a nagyfiam is pici volt, másfél éves. Homokozót csinált a lisztesdobozból.

Három-négy évesen már keretek közé szorítottuk: nagy sütisdobozban végeztünk földmunkákat. 

Nagycsoportban jött a dínókorszak, vele a vulkánkitöréses-aszteroidabecsapódásos  játékok mosogatószerrel, ételfestékkel, sütőporral és hozzácsepegtetett  ecettel. 

Most a kincsvadászós-fémdetektoros korszaknál tartunk, mindenféle vasbigyókkal és mágnesekkel. 

A legutóbbi az űrlénylezuhanásos- víz alatti drónos sztori volt, ne tudjátok meg, hogy nézett ki a fürdő...  Aztán jött a szeld, slimeos verzió.

Azt gondolom, okos, eleven, ingerkereső szenzoros gyerekeknek bármit vonzóvá lehet tenni egy kis szemcséssel vagy krémessel vagy nyálkással vagy vizessel. 

Szöveges feladatokról

Aki korrepetált, matekot tanított, vagy segített a gyerekének leckét írni, tudja, mennyire fontos ez a feladattípus. Összekapcsolja a hétköznapi gondolkodást a számokkal, a való élet problémáit a tananyaggal. Valamint segíti a szekvenciális gondolkodás alakulását, egy probléma megoldásának megtervezését lépésről lépésre.

 Viszont elmondható, hogy amilyen fontos, annyira utált feladatfajta ez. Sok gyereknek nagyon nehéz, már a kezdet kezdetén elvesztik a fonalat. aminek többek között az egyik oka, hogy a mostani iskolai gyakorlat szerint túl kevés segítséget kapnak még a kicsi, elsős-másodikos gyerekek is a feladattípus begyakorlásához. 

Elsősöknek és tanítóiknak, fejlesztőiknek segítség lehet ez a megoldási sablon, amely háromféle segítséget is tartalmaz: számegyenes, hely a rajzoláshoz, dominókép. A számítás és válasz felírását is segíti az elrendezés. 

Másodikosoknak ugyanez százas számtáblával, az első félévre, százas számkörbeli összeadáshoz és kivonáshoz. 

Ez pedig második félévben, a szorzás-bennfoglalás tanulásához, gyakorlásához alkalmas.

Tapasztalat, hogy amikor már magabiztos egy adott gyerek egy-egy területen és már jól megy a szóban számolás, elhagyja a plusz segítséget magától. 

Azt gondolom, ez az elrendezés eléggé diszkalkulia- és BTMN-barát, úgyhogy ilyen problémák esetén magasabb évfolyamokon is használható, sőt használjátok is egészséggel. 

Már kevésbé light nyári matek gyakorló 2. Összeadás és kivonás

Műveletek 20-as körben

Még csak enyhén durvul a helyzet...  ugorjunk a számolásokra.

Előkészület: Ha el szeretnénk kerülni a ceruzahasználatot, érdemes előszedni a megmaradt számolókorongot vagy nagy formalyukasztóval készíteni kb. 15-20 db kis takarófigurát maradék színes kartonból, így takarással, leragasztással is megoldhatók a feladatok.

Matekórán, kooperatív tanulásnál maradék színes papírból 2-4 féle színes kis lapocskát is borítékba tehetünk a csoportlétszámnak megfelelően. A csoport 1 feladatlapot kap, ezért van a szellős, áttekinhtető elrendezés, nagy betűméret.. Minden csoporttag felváltva, megbeszélt sorrendben a saját színével ragaszt/pakol, dolgozik, így nyomon követhető, ki mit csinált. Ha nem is számolt olyan sokat, legalább a kezét használta.

Összeadás

Dobj-és-jelölj játék. Felváltva kell két dobókockával dobni és az eredményt saját választott színnel jelölni. Három egymás melletti pötty lehet bingó. Első bingóig vagy türelmesebbeknél minden szám elfogyasztásáig  játszható. Utóbbi esetben az a győztes, aki több számot fedett le.

Kivonás

Nehezebb, mint az öszeadás. Bevezetésképp számoljunk visszafelé 20-tól, majd elővehetjük a lapot és a korongokat. Vizuális segítséget jelent a számegyenes, amelyen jelöljük a megoldást. Bevezető és haladó fokozatú lapokat ajánlok, hogy formába lendüljünk ebben a témában. 

Ez a lap már az írásbeli kivonás elrendezését követi, érdemes megmutatni.Segítségnek ott a számegyenes. Ez a lapolló-ragasztóval is megoldható, vagy önellenőrzésként sorra kihúzhatjuk az alul lévő számokat.

Bontás
Ha azt akarjuk, hogy harmadikban majd az írásbeli összeadás és kivonás gördülékenyen menjen, kenni-vágni kell a bontásokat 20-as körben,sőt havonta egyszer-kétszer elő kell venni ezt a témát másodikban.

Lövöldözős
Először keressük meg a tíz bontott alakjait a képen és adjunk le rájuk két célzott lövést.

Számpuzzle
Általában 10 alatt ez rögzül majdnem minden gyereknél, de a 10 és 20 közti számoknál lehet még ilyenkor nehézség. Készítettem egy számkirakót a 10 feletti számokhoz, egy kis vizuális segítséggel. Azonos szám-azonos mintázat. Alatta látható egy számkártyakészlet, ha a nyomtató bírja, műszaki rajzlapra nyomtatható, mellétehetjük a végeredményt.

Pótlás
Hiányos műveleteknél általában a nagyobb számra pótolunk. Itt szükséges annyi előkészület, hogy a korongokra vagy a formalyukasztóval vágott figurákra felírjuk az eredményeket, ezeket pakoljuk, ragasztjuk a helyükre.Itt is két fokozat, alap és haladó.

A pótlásnak van az a típusa, amikor a kivonás a hiányos. A kisebbítendő hiányzik. Ilyenkor a kivonandó és a különbség összege adja meg a hiányzó számot, tehát fordított logikára van szükség. Az átlagos iskolai szitukban ez szokott választóvonalat képezni az átlagos és jó matekosok között, rondábban szólva itt húzódik hármas és négyes közti határ. Bizony, sok gyereknek nem könnyű, fel kell rá hívni többször is a figyelmet. Ehhez készítettem a következő feladatlapot. 

Vegyes feladatok
Arra szolgálnak, hogy a sablonostól kicsit eltérőbb, változatosabb módon használjuk a megszerzett tudást. Mellesleg általában szórakoztatóak a gyerekeknek, rejtvényszerűbbek, játékosabbak.

Műveleti jel pótlása

Még egy dobókockás játék: dobj és számolj! Dobni kell, és ahányat dobtál, abban sz oszlopban kell egy számolást elvégezni. Az oszlopok versenyeznek egymással. A játéknak akkor van vége, ha valamelyik oszlop betelt, az a győztes. 

Még mindig nincs vége: harmadik részben jön a feketeleves: nyitott mondatok, szabályjátékok, szövegesek. Célirányos felkészülés a szeptember végén esedékes felmérésre.