Loft a Bokorugró utcában
A család egy kívül-belül szürke magasfényű minimalista loft stílusban berendezett házban él, a tévéjük kb. 6 m2, a kert pedig automatikusan öntözött egyfajú gyepből és örökzöld sövényből álló sivatag, az egyetlen dolog, amit maguk végeznek, az a fűnyírás. Apuka fültokkal, szenvedő képpel teljesíti a heti házimunka-penzumot. A környezet makulátlanságát kertész és bejárónő bizosítja, az ebédet étteremből szállíttatják ki, a gyerekek semmit nem segítenek, mindössze tévézni és focizni tudnak. A játék, a sütés-főzés, kertészkedés tilos, mert kosszal jár. A gyerek csak a hasonló tökéletes digitális focistákkal barátkozik, és mindent un, leginkább az életét. Anyuka terepjáróval, sminkben, túsarkúban jön érte mindennap, perfekt játszótéri glamúr. Az igazság az, hogy 500 méterre laknak az iskolától, de a kis kilencéves még nem tud biciklizni. Hogy a suliban ne maradjon le, anyu a neten elérhető dogákat otthon előre megíratja a kiskölyökkel, nagy házi terror árán, de mégsem lesz kitűnő tanuló, pedig szerintük ez járna nekik.
Elsüllyedt Sötétzöld Biobunker
Az anyuka óvónő, az apuka szakmunkás, kisfònök egy helyi építőipari cégnél. Nagycsaládosok hat gyerekkel, mindent áthat a szélsőjobb prepper ideológia, bár lehet, hogy a közelgő armageddonnál nagyobb veszélyt jelent pár matekpélda. Eleinte majdnem önellátóak voltak, és megpróbáltak ebből élni. Tök jó termékeik voltak, amit házilag állítottak elő, és ez egy darabig, amíg az újdonság tartott, működött is. Az anyuka már terhesen diplomázott és úgy szült 10 év alatt 6 gyereket, hogy nem volt semmi tapasztalata a munka-magánélet egyensúlyról. Mire a legkisebb gyerekük oviba ment, anyagilag tök nullán voltak, fel kellett számolniuk az önellátó életmódot és a csaj munkába állt egy óvodában. A gyerekek nagy szabadságban, de kényszerű ridegtartásban nőttek, és nem volt pénzük kultúrára, kirándulásra. Az eredmény az lett, hogy a gyerekek nem tudták felvenni a suliban a ritmust, nem tudtak még érettségit adó suliba sem bejutni, agyonhasznált ruhákban járnak, zsúfolt lakásban, kifacsart szülők mellett élnek és a pszichés jóllétük kétséges. Alig különbözik az életmóduk attól a rétegétől, akiket annyira gyűlölnek.
Sikeres Értelmiségi Házaspár
A szomszédos kisváros szélső utcájában laknak, hatalmas pickupokkal járnak. Az egyik státuszjelként mindig a ház előtt parkol. A gyerekek aránylag rendben vannak, a szülők nagyon nem. Beállnak a tanári parkolóba, amikor jönnek vagy mennek a gyerekért, de a hatalmas kocsi segge belelóg a zebrába, úgyhogy amíg kiszáll a gyerek, feltorlasztanak egy méretes sort. Észrevetetik magukat. Soha nem intenek egy bocsit, soha. A fickó három éve mindennap látja az iskola dolgozóit, némelyikkel szülőtárs is. De még sosem köszönt, sőt nem is viszonozza a köszönést. Pedig a gyerekek pacsi haverok. Uralják a parkolót, de nem urai a modoruknak.
Amazon Szinglianyu
Sokkal fiatalabb külföldi férje lelépett egy korban hozzá hasonló fruskáért. A kisgyerek koraszülött volt, nagyon szemüveges, kétnyelvű, hiperverbális és átesik a saját lábán. Anyu túlélő módban van, folyton érdeksérelmet szagol, harcias mindenkivel, és éjjel-nappal dolgozik. A gyerek szinte retteg az idegen környezetben, egyedül a frissnyugdíjas nagyszülők tartják benne a lelket.
Mozaikcsalád
Családapuka meg a családanyuka összeszűrte a levet és összetették, amijuk van, és most együtt nevelik az apu két gyerekét heti három napig az anyu két gyerekével felváltva, plusz a két saját picijüket. Az apuka jóindulatúan semleges, az anyuka extrém undok mindenkivel, hasonló életű barátnőit leszámítva, mert a szemek sarkában vádat lát, amiért szétrobbantotta a két családot. Nem mintha az apuka ártatlan lenne a helyzetben...
Versenylóanyu
Hajdan kitűnő tanuló volt, az iskola nagy reménysége, az elitgimibe tehetséggondozó ösztöndíjjal került. Az apja helyi sztár, művészeti egyletet vezet, még a gyerekek kamaszkorában elvált és egy lányánál alig idősebb nővel kezdett új életet. A közösség megbocsátott a férfinak, míg az exfeleség erőn felül küzdve taníttatta a gyerekét. De az élet nehéz, a lány végül nem diplomázott le, hanem családot alapított egy jóval idősebb, apja korú férfival. Két lányuk van, borzasztó hisztisek és hatalmas teljesítménykényszer alatt nevelkednek. Oviban haraptak, dobáltak, az iskolában csak pokoli versengők, sértegetnek, becsmérelnek minden gyereket. Ettől érzik erősnek magukat. Az anyuka rendszeresen keresztkérdésekkel puhatolódzik a tanítónőnél, hogy kiderítse a gyerek osztálybeluli relatív pozíciòját, kivel kell versengeni. Az egyik lány diszlexiagyanús, így a fejlesztő foglalkozáson a fejlesztős csoportba, mint nyerő terepre próbálja bevinni a pozícióharcot. Ó, nézd: a legügyesebb diszlexiás. A tanárok letagadtatják magukat, ha belép a tanárihoz vezető folyosóra.























