Mesélhetek? Minden Benti Játékok Királya nálunk egy nagyméretű, olcsó, fedeles átlátszó doboz. Ez a mi Szenzoros Varázsdobozunk.
Van egy trükköm nehézkes hétköznapokra: előkeresek néhány régen használt kisebb játékot, plusz ezeréves réteslisztet, vagy ételfestékes vizet, ömlesztett, lejárt szavijú törmelékes száraztésztát vagy homokgyurmát. Egymás mellé teszem a nagy asztalra, de nem szólok. Előbb-utóbb felfedezik a fiúk, összekombinálják, tapicskolnak és perceken belül valami elvarázsolt történet közepén járnak. Hogy ne legyen túl nagy kosz, a doboz alá egy fedeles ágyneműtartó tetejét fektetem, amit le lehet a kádban zuhanyozni.
Évek óta kíséri a családot ez a fajta móka. Már akkor elkezdődött, amikor sejtelmem sem volt a szenzorosságról, szuperérzékenységről, elevenségről, csak azt láttam anyaszemmel, hogy élvezi a fiam, megnyugtatja az ilyen játék. Aztán megjött az elmélet, hogy ez tulajdonképp fejlesztés, szenzoros láda, és a Pinteresten szembejöttek azok a dolgok, amit általában a gyerekek maguktól csinálnak.
Számomra is nagy felfedezés volt, hogy a folyton rohangászó, nyughatatlan kisgyerek milyen metamorfózison esik át a liszttől, sárgaborsótól és hasonlóktól. Jó régen volt ez, mikor még a nagyfiam is pici volt, másfél éves. Homokozót csinált a lisztesdobozból.
Három-négy évesen már keretek közé szorítottuk: nagy sütisdobozban végeztünk földmunkákat.
Nagycsoportban jött a dínókorszak, vele a vulkánkitöréses-aszteroidabecsapódásos játékok mosogatószerrel, ételfestékkel, sütőporral és hozzácsepegtetett ecettel.
Most a kincsvadászós-fémdetektoros korszaknál tartunk, mindenféle vasbigyókkal és mágnesekkel.
A legutóbbi az űrlénylezuhanásos- víz alatti drónos sztori volt, ne tudjátok meg, hogy nézett ki a fürdő... Aztán jött a szeld, slimeos verzió.
Azt gondolom, okos, eleven, ingerkereső szenzoros gyerekeknek bármit vonzóvá lehet tenni egy kis szemcséssel vagy krémessel vagy nyálkással vagy vizessel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése