Szóval a pelus belsejéből duzzasztott zselé nem túl megnyerő anyag.
Pedig egyszerű lett volna. Felduzzasztjuk, felvágjuk, kiszedjük, megfestjük, letűzögetjük.
Kerestem hozzá afrikai állatos árnyképeket és apró állatfigurákat.
Megmutattam, hogy működik: letakarjuk a zsákkal a képet, turkálással-kapargatással előbújtatjuk az állatokat a "dzsungelből" és a helyükre tesszúk őket.
Hiába erőlködtünk, nem volt mókás. Egyenetlenül, szemcsés, kellemetlen az állaga, és hiába húzzuk szét, visszafolyik. Lehet, hogy a hajzselé jobb választás. Ráadásul az áztatott pelusból is kipárolgott valami, amitől utána egy órán át fájt a fejem. Szóval a pelusokat kéretik inkább gyári rendeltetésük szerint használni.
Aztán mást találtunk ki, cipősdobozból fabrikáltunk egyszerű tapintódobozt. Kihúzás előtt megpróbáltuk kitalálni, mit fogtunk, majd a helyükre tettük őket. Ez határozottan kellemesebb volt mindenkinek.
Szerencsére még kipárolgása sem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése