Kisfiam óvodáskora a fejlesztő tornák jegyében telt, mindig járt valamire, mert akkor tudott működni, barátkozni, tanulni, ha az idegrendszere megkapta a megfelelő táplálékot. Idegrendszeri éretlenségben érintett egy születési komplikáció miatt. Most már hivatalosan iskolaérett. Bámulva figyelem, hogy minden játékában ott van egy meglepő, okos csavar. Nemrég bemutató órán jártunk alapozó terápiából és még annak a hatása alatt építette nagy kitartással azt az akadálypályát , amit a tesójával vagy tízszer végig is járt. Ayres-elmélet szempontjából hosszasan lehetne elemezni.
Ennyi mindent épített be és talált ki hozzá mozgásformát:
Deszkák: járás
Asztal: átugrás
Téglák: mocsárjárás
Téglarakás: mászás, lépkedés
Trambulin: ugrás
Azt gondolom, a gyerekeink a legnagyobb tanítómestereink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése