Ötödik osztályban aktuális a hangrend, illeszkedés témája, amelynek alapja, hogy a gyerekek alaposan tisztában legyenek a magas és mély magánhangzók fogalmával. Sajnos a hangképzés közben a nyelv helyzete, egy apró mozgásos momentum, ami leginkább megkülönbözteti ezeket a hangokat egymástól, elég nehezen tudatosítható, úgyhogy nem árt kicsit rásegíteni vizuális észlelésen alapuló tevékenykedős feladatokkal. Ehhez készítettem pár nyomtatható lapot.
Először érdemes az egyes magánhangzó-csoportokat színezni. Az a, á, o, ó, u, ú csoport a mély, az e, é, i, í, ö, ő, ü, ű a magas magánhangzók csoportja. A Meixner-módszer ugye kékkel jelöli a magánhangzókat, úgyhogy elég jól beválik a világoskék-sötétkék vagy a világoskék-lila színjelölés a két magánhangzócsoport megkülönböztetésére.
Kivágva pedig lehet őket táblára vagy lapra rajzolt dombra és völgybe felsorakoztatni.
Ha ez jól megy, jöhet a szavak hangrendje. Színezzük a szavakban a magánhangzókat a fenti módon és máris látható, hova tartozik az adott szó, a magas, mély vagy a vegyes hangrendűek közé.
Ha a kiszínezett betűs szavakat kivágjuk, el is lehet helyezni őket egy Venn-diagramon, hogy lássuk az összefüggéseket.
Ezek után általában már nem jelent gondot a tankönyvek, munkafüzetek feladatanyaga sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése