Ismét egy fontos és problémás feladattípus. Az egyenletek megoldását, arányosságot készíti elő. 7-8. osztályban lesz ezeknek az előismereteknek a legnagyobb jelentősége. Addig is viszont minden osztályfokon előfordul és megtesz mindent, hogy legalább egy jegyet lehúzzon azokról, akik hagyják.
Sajnos kicsit korán vezetik be, hamar elvonják a szükséges segítséget, még a megszilárdulás előtt belépnek a nehezebb típusok, amelyek aztán sziklaszilárdan ott lapulnak a központi matekdogákban, lerontva a jegyeket. Tipikusan az a szitu, mikor arra kíváncsiak, mit nem tud az a bizonyos nebuló. (Ha pótvizsgán nem akarsz átengedni valakit... jó, nem adok tippet, mert visszaélés lenne.)
Pályám kezdetén, kora huszonévesen, a Google előtti időkben egy rém kínos fogadóórát töltöttem el egy szimpatikus, szorongó és ambíciózus anyukával kettesben, aminek fő témája az volt, hogy ugyan te hogyan magyaráznád el a gyereknek a 22+14<@*10<44-2 típusú nyitott mondatok megoldási algoritmusát, mert a nagyobbik gyerekének az időarányos témazárójában benne volt és nem szeretné, ha a kisebbiknek emiatt lenne hármasa matekból. Kattogott az agyam, hogy le ne égjek, de még életemben nem láttam ilyen feladatot. Végül is kibogoztam, aztán a témazáróra inkább összeállítottam egy saját feladatsort.
Mitől borul ez a feladattípus?
Biztos irányismeret és a mentális számegyenes szilárdsága a megértés alapfeltétele.
Általában aranyos éhes kacsás, krokodilos feladatokkal ismerik meg az elsősök a relációs jeleket, innen még könnyű az absztrahálás a több-kevesebbre. Akkor még ott van kéznél a korong, pálcika.
Bizonytalan irányismeret (bal-jobb) már boríthatja a relációs jel felismerését, használatát, a jó absztrakciós készség segíti. A legbiztosabb támpont a tátott száj, ez még akkor is értelmezhető, ha a bal-jobb irányok még bizonytalanok. Ez a szint még minden gyereknek megvan.
Az első buktató az, hogy - mint nagyon sok más ponton a tanmenetekben- a nagy rohanásban kimarad a gyerekeknek a tárgyi cselekvéssel megoldható feladat, gondolván, hogy minek, ha iskolaérettek, biztos tudják. Pedig nem biztos! Sok kisgyerek ráadásul mozgásból, cselekvésből tanul a leghatékonyabban és ezt a lehetőséget hagyják veszni.
A második ilyen nehézség, hogy az elsősök jó részében még alakulóban van a kis mentális számegyenes. Magyarul eszközzel számolnak, többé-kevésbé keservesen. A nyitott mondatoknál a tanításban viszont az ebben segítséget nyújtó képi szint is kimarad. A feladatot rögtön elvont formában kapják meg vizuális segítség nélkül. Azonnal absztrakt jelsorozat formájában kell megoldaniuk a problémát. Ez hatalmas lépés, szinte a gyerekek fele nem tudja megtenni.
S ha közösen értelmezték is az ákombákomot, le kell futtatni a kis elsősnek a következőket a buksijában:
- elvonatkoztatni a balról jobbra haladó, egyre növekvő számsorrendtől, amit leggyakrabban látott, csökkenőre fordítani kapcsiból a mentális számegyenest, persze nem mindig, hanem amikor a feladat megkívánja.
- tudatosítani, hogy az ismeretlen akár a bal, akár a jobb oldalon lehet. Vagy éppen középen.
- helyesen értelmezni a relációs jelet, ismét ki kell térni arra, hogy a támpont a krokodil nyitott szája, ezt kell absztrahálni
- általában több helyes megoldás van, mindet össze kell gyűjteni.
Az éhes állatos feladatok témájukban jól kapcsolódnak a krokodiljelhez, nem nagy az absztrakciós ugrás. Nézzünk pár példát.
A cápa csak a jelölt műveletnél nagyobb számú halakat eszi meg.
A zsiráf az adott összeadás eredményénél kisebb fákat legeli le, mert csak azokat éri el.
Itt már fordulnak az irányok, gondot kell fordítani, hogy helyesen értelmezi-e a feladatot kis tanulónk.
Játékosabb változat: madár elől menekülő kukacok, melyiket eszik meg, melyik ússza meg a veszélyes kalandot. Ennél a típusnál egy intervallum valamettől-valameddig. Jó, ha itt megint visszalépünk a tárgyi szintre, ollót és számegyenest aunk a gyerekek kezébe. Az olló jelöli a relációs jelet, ahol el kell vágni a számegyenest.
Utána már lehet keresgélni a megfelelő útvonalat.
Ezután már értelmezhetőek a gyerekeknek a feladatok hétköznapokhoz, munkához kapcsolódó vonatkozásai, pl. kerítésfestés.
Az iskolai munkában nagyon sok minden papír-ceruza szinten bonyolódik. Ebből is érdemes visszavenni egy kicsit és az apró kis dolgokkal való manipulációhoz visszalépni. Ennek csak a jó fejlesztő fantáziája szab határt: soha meg nem főzött sárgaborsó, parkban szedett gesztenye, kupakok, satöbbi. Két lehetőség: Dobozba szervezzük a munkát, ekkor térképtűvel, gombostűvel is lehet dolgozni, szurkálni - ha az kis drágánk nem él vissza vele.
Vagy apró dekorgumi figurák (Kikből, Pepcóból) is szóba jöhetnek, vagy magunk is készíthetünk dekorgumiból formalyukasztóval. Becsatlakozhat ezen a ponton a szerialitás is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése