2018. május 16., szerda

Szenzoros akadálypálya az udvaron

Kisfiam óvodáskora a fejlesztő tornák jegyében telt, mindig járt valamire, mert akkor tudott működni, barátkozni, tanulni, ha az idegrendszere megkapta a megfelelő táplálékot. Idegrendszeri éretlenségben érintett egy születési komplikáció miatt. Most már hivatalosan iskolaérett. Bámulva figyelem, hogy minden játékában ott van egy meglepő, okos csavar. Nemrég bemutató órán jártunk alapozó terápiából és még annak a hatása alatt építette nagy kitartással azt az akadálypályát , amit a tesójával vagy tízszer végig is járt. Ayres-elmélet szempontjából hosszasan lehetne elemezni.


Rettentő büszke vagyok rá! Hatalmas utat járt be az öltözni, önállóan enni alig tudó, mindentől szédülő és délelőtt tízre széteső állapottól az összeszedett, kreatív, érzékeny és mindenre nyitott állapotig.

Ennyi mindent épített be és talált ki hozzá mozgásformát:

Deszkák: járás
 Lugas: átbújás, mászás


Asztal: átugrás

Padok, rönkök: mászás, ugrás



Téglák: mocsárjárás


Téglarakás: mászás, lépkedés


Trambulin: ugrás


Azt gondolom, a gyerekeink a legnagyobb tanítómestereink.

A legtöbb nyolcadikas használja a tanuláshoz a chatbotokat, de a hallucinálásról mit sem tud

  Sok helyen olvasni, hogy a tanulás és a tanítás a chatbotok megjelenésével már soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt. Ahogy tapasztalom,...